« Bienvenue à Montréal! » or ”Welcome in Montreal!” avagy „Isten hozott Montreálban!”

« Bienvenue à Montréal! »  or ”Welcome in Montreal!”  avagy „Isten hozott Montreálban!”

2010. március 14., vasárnap

Minden ut New Yorkba vezet...

Masnap reggel kisebb “nah mar megint miattam kesunk aggodalom” utan, jott az igazi “orom”: berepedt a szelvedonk… Almos szemekkel szalltam be a tetotol-talpig plasztik Toyota Yarisunkba, hogy tovabb suhanva New York fele 5 oras kocsiban alvas utan teljesen kipihenten megerkezhessek a Nagy Almaba, de nem.  Mindez akkor meg hatalmas es a kis tripunkre anyagilag borzalamasan veszelyes szituacionak tunt egeszen az utolso utani pillanatig, amig haza nem ertunk es ki nem mondtak a boldogito vegosszegeget az autokolcsonzoben. Kesobb hazaterve tettunk egy kis montreali autoszelvedo turat es elgedetten konstataltuk, hogy az autok 50% ugyanettol a problematol szenved, ami nem is csoda. A lehetseges 24 oran beluli hoingadozas es a kulso hideg, belso meleg nem eppen jobartai a meregdraga szelvedoknek…
De akkor mar nem volt mit tenni igy tovabb indultunk (pontosabban elindultunk)  es mikozben feledni probaltuk az emelyito sokkot, szebbnel szebb helyeken jartunk, Cape Codon (mely illik tudni az amerikai homoszexualisok egyik kedvenc nyaralohelye, ne tessen meglepodni ha oda tetszik tevedni), Rhode Islandon es Connecticuton at  vegul megerkeztunk New York allamba. Szo mi szo, a levego ugyanolyan minden allamban, sot az emberek sem tunnek vajmi kulonbozonek, legalabbis itt a keleti parton nem. Itt minden olyan kellemesen amerikasan europaibb.