…es hat tenyleg nem. Ez a masodik alkalom, hogy New Yorkban jartam es a nap barmely szakaban tevedtem is Manhattan utcaira, kicsit mindig elkapott az idozavar. Tulajdonkeppen nem sok minden valtozott az elmult 3 evben, legalabbis minden megahtarozo szimbolum maradt a helyen, minden ugyanolyan hatalmas, minden egyes autoval kozlekedo ember (amibol hihetetlen szam leledzik itt) veszelyes rad, kedves, egyszeru gyalogosra, a levego borzalmas, fust gozolog a kanlisokbol, az emberek eszeveszettul rohangalnak, ugy erzed, hogy Manhattan utcait ketlabu egok leptek el porazzal a kezukben, azok vegen kutyakkal vagy aktataskaval, minden sarkon egy picit megcsapja az orrodat valamelyik nemzeti konyha aznapi a la carte menujenek maradeka a hatsoudvarbol es a metrok es buszok mar-mar kovethetetlen kuszasaga az oruletbe kerget… ES MEGIS… A hatalmas felhokarcolok ugy tornyosulnak a fejed fele mint millionyi egigero uvegpaszuly, minden sarkon var valami kulonleges modern epiteszeti rafineria, esetleg valamifele modermuveszetnek mondott kulonleges takolmany, szinte harapni lehet a levegot a magasparatartalomnak koszonhetoen, es zajok, hangok, dallamok tokeletes harmoniajanak szuloanyja itt minden. Nem tagadom, szeretni kell a varost, hogy az ember szeretni tudja Manhattant, de ha igy alakul, akkor soha meg nem szuno szerelem veheti kezdetet. Velem igy esett.
Mindenesetre, cask, hogy kicsit arrol is ertelsulj kedves olvaso, hogy Mi mit tettunk ebben a nagy varosban… Semmit, cask azt amit minden “jo turista” tehet 2 nap alatt… We enjoyed, egyszeruen elveztuk!!! (Az eso meg csak a gyengeket remiszti meg, nem?!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése